Pályakezdőket közvetít külföldi szakmai munkavégzésre

(MezőHír :: Mezőgazdasági Szaklap :: 2009-01)

Angyal Zoltán főmunkája mellet igazán különleges hobbinak hódol: hosszú évek óta mezőgazdasági munkaerőt közvetít ki a világ számos országába; - megbízói és a vállalkozó kedvű munkavállalók nagy megelégedésére. A tevékenység hátteréről egy csöndes budai kávézóban beszélgettünk.

- Mikor kezdődött a kapcsolata a mezőgazdasággal?
- Mezőgazdasággal foglalkozó családban nőttem fel, édesapám, édesanyám, valamint húgom és a sógorom is agráregyetemet végzett. Így az irány egyértelmű volt számomra. A közvetítő tevékenység elkezdéséhez azonban az is hozzájárult, hogy amikor elvégeztem az egyetemet, magam is azonnal külföldön vállaltam munkát. Pénteken volt a mérnökbál, és hétfőn utaztam ki egy agrárgyakornoki programra az Egyesült Államokba, ahol másfél évet töltöttem különböző helyeken. Dolgoztam egy tejelőtehénfarmon Iowa-ban, egy parkosítási cégnél Floridában és Minnesotában, borászatban Kaliforniában. Ezután, másfél év tapasztalat, nyelvtudás birtokában hazajöttem, és elhelyezkedtem a szakmában; főállásban a mai napig a takarmányiparban dolgozom.

- Honnan jött az ötlet a munkaközvetítéshez?
- Saját, sikeresnek értékelhető kinttartózkodásom mindenképp jó kezdőlökést adott ehhez. Ráadásul megkeresett egy amerikai programszervező a 90-es évek végén, hogy propagáljam azt a programot, amelyen én is voltam, és próbáljak még fiatalokat szervezni külföldi agrárgyakornoknak az Egyesült Államokba. Nekem ez nagyon megtetszett, mert magam is rengeteg mindent kaptam ettől a programtól. Nem csupán egy akkoriban igen fejlett technológiát ismerhettem meg, hanem az ottlét még jó néhány más dologra is megtanított. Például a problémamegoldó-képességemet fejlesztette, hisz problémák minden területen előfordulhatnak, de ha valaki külföldön, egyedül van, a családi környezet, barátok háttere nélkül – úgy már nehezebb ezekkel megbirkózni. Ha mégis sikerül, akkor az nagyban segíti, hogy későbbi szakmai vagy magánéletben fellépő nehézségeken felülkerekedjünk. A másik fontos tény, hogy a külföldi munka nagyon biztos szakmai nyelvtudáshoz is hozzásegít!

- Hogyan kezdte itthon továbbépíteni a programot?
- 2000-től kezdve felkerestem az agráregyetemeket, agrárfőiskolákat, ahol az agrárgyakornoki programokat propagáltam az agrár-felsőoktatásban tanuló diákok, valamint olyan szakemberek felé, akik nem túl régen végeztek. A lehetőséget EU-s csatlakozásunk is kiszélesítette, hiszen alanyi jogon vállalhatott munkát magyar állampolgár az Egyesült Királyságban, valamint az Ír Köztársaságban és Svédországban, és azóta jó néhány országban szintén megkönnyítették a munkavállalást.
Egy idő után aztán már meghívást kaptam európai és világkonferenciákra is, így a kapcsolatrendszerem tovább bővült. Ennek révén már több mint 300 fiatalt küldtem ki különböző helyekre. Idén is már 85-nél tartok, kilenc országba – Svédország, Svájc, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Kanada, Ír Köztársaság, Ausztrália, Új-Zéland, Hollandia -, de még Hawaii szigetére is jutottak el a segítségemmel.
Jelenleg 14 külföldi partnerem van, ők egyes országokban különböző mezőgazdasági ágazatokra specializálódtak, pl. Írországban az egyikük tejelőszarvasmarha- és sertéstelepre visz ki embereket, Ausztráliában van olyan, aki borászatokba, vagy lovas farmokra. A kiutaztatás adminisztrációs háttere teljesen rendezett, minden szükséges dokumentumot teljes körűen intézünk.

- Ha valaki kedvet kap az ilyen külföldi munkához, mi a teendője?
- Két fontos dolog kell hozzá. Egyrészt legyen meg az ambíciója, érdeklődjön az adott terület iránt. Ez a lehetőség ugyanis nem csupán egyszerű munkavállalást jelent, hanem egy gyakornoki programot, amelyen a résztvevő fel tudja vértezni magát a adott ágazatra vonatkozó tapasztalatokkal, ismeretekkel. Ne Új-Zélandon jöjjön rá a munkavállaló, hogy az a munka nem is érdekli őt...

Mi átnézzük a jelentkező referenciáit, az iskolai végzettségéről szóló dokumentumokat, felmérjük a nyelvtudását. Amikor az egész jelentkezési csomag összeáll, akkor ezt kiküldöm a partnerem felé, akit személyesen ismerek, és ők megnézik, hogy melyik farm lenne a legalkalmasabb az adott jelölt számára.

Ha megvan a hely, akkor küldenek róla egy úgynevezett helyajánlást, amelyben leírják, hogy hol, mekkora területen gazdálkodnak, milyen állatfaj van, mekkora létszámban, milyen elhelyezést tudnak biztosítani, mennyi lesz a fizetés az adott gazdaságban. Ha a jelentkező ezt elfogadja, elkezdjük szervezni a kiutazását, ha vízum vagy munkavállalási engedély kell, akkor ebben is teljes körűen asszisztálunk. Ha tengerentúli helyet választ, akkor segítünk a repülőjegy foglalásában, ha európait, akkor interneten megvásároljuk neki a repülőjegyet. Egyeztetünk, hogy mikor érkezik, és hogy ki, hol várja. Egyébként a www.farmwork.hu honlapunkon sok értékes információ található a kiutazásokkal kapcsolatban.

- Milyen költségek terhelik a jelentkezőket?
- Ezek, a szervezési munkától függően, nagy különbségeket mutatnak. A legolcsóbb esetben a kinn megtermelt 4 napi munkabérnyi, a legborsosabb esetben kétheti fizetésnek megfelelő, egyszeri összegről van szó.
Regisztrációs díjat előre nem kérünk. Én csakis olyan jelentkezők jelentkezési dokumentációját szoktam elküldeni, akiket előzetesen megvizsgáltam, és úgy ítéltem meg, hogy ténylegesen komoly esély (98%) van arra, hogy meg fognak felelni. Csak akkor kell a díjat kifizetni, amikor visszaigazolást kapok a külföldi partneremtől, hogy elfogadták a jelentkezést.

- Önnek mi volt a legnehezebb, amikor kinn dolgozott?
- Hogy az egyetem után, minden átmenet nélkül, reggel 5 órakor már fejni kell a teheneket, meg délután 5-kor is – a hosszú munkaórákat egyik pillanatról a másikra nehéz megszokni. Viszont abban az időszakban, a kétkezi munka mellett az egész farm működését átláttam, és sokkal többet tanultam, mint az iskolapadban. A gyakorlati munkatapasztalat a későbbi jó vezető számára is elengedhetetlen!

- Emellett, gondolom, emlékezetes, sőt akár mulatságos történetek is születnek a gyakornoki időszak hónapjai alatt...
- Valóban, velem is előfordult ilyen. A legtöbb amerikai a zsigereiben hordja azt az érzést, hogy övéké a legsikeresebb ország az élet megszámlálhatatlan területén, és erre nagyon büszkék is. Ez alól az én volt munkaadó Iowa-i farmerem sem volt kivétel.

Történt egyszer a saját programom során, 1992 nyarán, hogy ebédszünetet tartottunk az étkezőben, és közben helyi szokás szerint a tv-t néztük. Pont a Barcelona-i Olimpiai játékok úszódöntői mentek élő közvetítésben. Elöl Egerszegi Krisztina úszott, a jobbján és balján egy-egy amerikai úszónő egy testhosszal lemaradva. A volt főnökömnek annyira leesett az álla, hogy még az evést is abbahagyta. A végén mondtam neki, hogy ne szomorkodjon, az amerikai versenyzők is nagyon szép teljesítményt nyújtottak…

 

cikkelokep